Ki vagy te, olvasó, ki verseimet egy évszázaddal később olvasod? Nem küldhetek neked a dúsgazdag tavaszból egyetlen szál virágot, a felettem úszó fellegekből egyetlen aranysávot sem. Tárd ki kapuidat, és tekints a messzeségbe. Gyűjtsd össze virágzó kertedből egy évszázada elhervadt virágok illatos emlékét. Bárcsak megérezné boldog szíved annak a tavaszi reggelen zengett dalnak lüktető örömét, mely egy elmúlt századból küldi vidám hangját feléd.
|